Nagy meglepetésként ért, amikor a hullámtéri mellékágrendszerben (2015. július 21.-én a Vámosszabadi közelében lévő Kalacsi-Duna ágban, közvetlenül a Baki átjáró felett megpillantottuk a csukát, amely rablóként egy másik csukát szorított a szájába.

A csukák, Esox lucius L., nemzetségébe elsősorban az erős kapófogak jellemzők, amelyek az eke- és a garatcsonton több, a közti és az alsó állkapocsban pedig egy sorban állnak. Az alsó állkapocs oldalán 5–8 hosszú fogófoguk van, amelyek közt mellékfogak is lehetnek. Az alsó állkapocs aránylag jelentékenyen túlér a felsőn. Fejük lapos, elülső része olyan, mint a kacsacsőr. Úszóhólyagjuk hosszú. A pikkelyek aprók, átterjednek az arctájékra és a farokúszóra is.

A közönséges csuka, Esox lucius L., nemzetségének egyedüli képviselője Európa édesvízeiben. Színe és mustrázata rendkívül változatos; általánosságban csak annyit mondhatunk, hogy a háta feketés, az oldala szürke, a hasa pedig fehér. A háta többé-kevésbbé egyszínű, az oldala márványozott, vagy haránt irányban sorakozó foltok vannak rajta, a hasán pedig fekete pettyekkel van behintve. A mell- és a hasúszó vöröses, a hát- és az alsó úszó barnás; a farokúszó felső szegélyén rendszerint fekete folt van. Fiatal példányokon különösen ívás idején a fekete szín helyét zöld foglalja el. A hátúszóban 7–8 fejletlen és 13–15 jól fejlett, a hasúszóban 1 és 8, a mellúszóban 1 és 13, az alsóban 4–5 és 12–13, a farokúszóban 19 sugár van. Megnő 2 m-re is, súlya pedig 35 kg-ra rúghat, de már az 1.30 m hosszú és 25 kg-os csuka is ritkaságszámba megy.
A tavasz első hónapjaiban, március kezdetétől fogva egészen májusig, ívik. Ilyenkor az egyébként eléggé óvatos csukát akár kézzel is meg lehet fogni. Egy 4 kg-os nőstényben 150.000 ikrát számoltak meg. Az ikrákat a nádasokba és más vízinövényekkel benőtt sekély helyekre rakja le. Kikelésükhöz 10–18 nap szükséges. Az ivadék egy része a felnőttek gyomrába vándorol, más részüket gyorsabban fejlődő testvéreik falják fel. A csuka magas kort ér el.