Az 1995 májusában üzembe helyezett hullámtéri vízpótlórendszer 20 éve hatékonyan működik.
Ilyen száraz időben ritkaságnak számít ,hogy a fűzfa törzsén gévagomba növekedjen. Ez a gomba ugyanis a fűzfának főleg azon a részén nő ahol esőzések esetén vízfolyás képződik.Itt ugyanis több nedvesség tárolódik a fa kérge alatt.
Gévagomba vagy fűzfagomba.

A gomba vízparti fűzfák májusi - szeptemberi ajándéka a vízen járóknak. Már messziről felismerhető a fűzfák törzsén, erősebb ágain, a citromsárgán, narancssárgán virító fűzfagomba. Nedvességtartalma nagyon magas. A csemege kiválasztásánál törekedjünk a friss, zsenge egyedekre. Óvatosan fejtsük le a fa kérgéről. Ez a fajta gomba tavasztól őszig megtalálható a folyópartot szegélyező fűzfa törzsén, tövén, tuskóján, vagy kivágott fatönkökön, főképp ártéren, korhadt, vagy öreg fűzfákon élő taplógombaféle. Telepei látványosak, messziről sárgulnak. Gyorsan fejlődő gyakori faj, de megtalálható a fák üregeiben, odvában is. Színe a sárga szinte minden árnyalatában pompázhat. Lehet élénksárga, rozsdaszínű, téglavörös, narancsszínű, esetleg tojásszínű vagy zöldessárgára is. A fiatal gomba húsa jóízű, puha, leveses, kissé rostos szerkezetű, míg az idős gombák megkeményednek, ehetetlenül rágóssá válnak. Leves, fasírt készítéséhez a legalkalmasabb, de forrázás után akár rántani is lehet. Gyakorlatilag bárhogy el lehet készíteni, ugyanúgy, mint a húst. Kirántva csirkehúsra emlékeztet. Elég fűszeres ízű, de nem gomba ízű, ezért azoknak is ajánlom, akik nem szeretik a gombát. De lehet belőle készíteni pörköltet, darálva töltelékként, töltött káposztába, töltött paprikába hússal vagy magában. Lehet rizottóba tenni, például előzetes füstölés után. Grillezni, pirítani, tojással összesütni, szalontüdőszerűen készíteni, sőt még tartósítani is télire, fantázia kérdése az egész.

Néhány jó tanács gyűjtéséhez, elkészítéséhez:
Aki gyűjti, keresse a fiatal példányokat. Ezek még narancssárgák, legalább a fiatal, külső részeken. Meg kell tapintani, meghajlítgatni, ha puha hajlékony, akkor jó. Ha már fakó sárga és fás, akkor hagyjuk ott.
A fiatal példányok mindig tisztábbak is, mint az öregek. Utóbbiakba sokszor belenőnek fadarabkák, vagy egyéb erdei anyag, ami rápotyog, ezeket ki kell vagdosni, sajnos. Tehát keressük a minél tisztább, minél narancssárgább és kis tojásszerű, vagy éppen "lepkésedni" kezdő példányokat. A lepkésedésen azt értem, hogy elkezdi felvenni a jellegzetes taplógombaalakot. Egy pontból kiindulva félkörben egyre nagyobbra nő.
A fűzfagomba savat termel, azzal oldják a fát, amin élnek, ezért kicsit savasak lehetnek. Ennek semlegesítésére érdemes a konyhakészre tisztított szeletelt vagy kockázott gombát legalább egy órára (de több is lehet) tejbe áztatni, majd jól lecsepegtetni.